Van úgy, hogy elhatalmasodnak az érzések és az élet történései és azt érzed, most vége. Kapkodod a fejed egyik történésből a másikba, azt se tudod hogy hívnak de az események csak úgy zajlanak. De valahol legbelül tudod: Ennek is egyszer vége, ezen is egyszer túl leszel.
Éppen a Duna-part közelében lévő albérletem asztalánál ülök és nézem a csodás narancssárga színekben pompázó naplementét. Belenézek, kicsit megvakulok, de nem baj, mert legalább megéri. Közben azon gondolkozom, miért is hozom hamarosan napvilágra a mélyen megbúvó gondolataim, ezt nem kéne, mert én “egy erős nő vagyok”. De közben azt is tudom, hogy lehetek erős nő miközben néha összetörök. Igen, összetörök, mert néha nehéz ebben a materialista társadalomban létezni, érvényesülni főként nőként. Materialista is, maszkulin is. Azt érzem, hogy egy érzékenyebb - spirituális lelkű nőként extra kihívás “jól lenni”. Persze nagyon könnyű felvenni egy maszkot, megosztani instagramon egy mosolygós story-t, hogy minden happy. Bár igyekszem realista képet mutatni, így is biztosan nekem is becsúszik egy-egy “hamis kép”. Így működik manapság a világ. Annyira szeretném elhinni, hogy lehet ezt másképp is. Lehet még nőként csak úgy áramlani, persze felelősségteljesen - felnőtt módjára és néha a boss lady szerep is tud izgalmas lenni. Viszont a fő fókusz ne ezen legyen.
De most, hogy leírtam a nehézségeket, nézzünk rá a dolgok pozitív oldalára is. Ebben a világban is meg lehet találni azokat a lehetőségeket, amik hozzánk tartoznak. Amik éltetnek, amik jó érzésekkel töltenek fel. Az elmúlt időben a jó érzésekre fókuszálok. Ezeket keresem, hol és milyen tevékenységben érzem jól magam, mert ahol extrán jól érzem magam, az valószínűleg hozzám is tartozik. Hihetetlen, hogy az évek múlásával mennyi mindenre rá lehet jönni. Például arra, hogy egy-egy betanult sémánk nem is mi vagyunk csak valamiért, mondjuk túlélési ösztönből felvettük ezeket. Az egyik legcsodásabb dolog felfedezni önmagunkat de úgy tényleg. Mert, hogy nem érdekli minden embert ugyanaz, van aki egy latin zene hallatán majd kiugrik a bőréből van aki pedig meg sem hallja. Van akinek a szenvedélye a főzés, a táplálkozás, az egészség, van aki pedig a legnagyobb nyugalomban eszegeti a kis fehér kenyerét margarinnal és párizsival. Tök oké, hogy nem vagyunk egyformák és pont ebben tudjuk megtalálni azt, hogy na akkor kik vagyunk mi. A jó hír pedig az, hogy élnek hozzánk hasonló lények ezen a Földön. Meg tudjuk találni azokat az embereket akikkel eszméletlen flow-ban érezzük magunkat és olyankor kicsit megszűnik a világ körülöttünk.
Nem könnyű higgadtnak maradni, nem könnyű érvényesülni, nem könnyű néha létezni ma. De valamiért mégis itt vagyunk és létezünk. Így tehát csak annyit kívánok neked, Drága Én, hogy amint elbizonytalanodnál jusson az eszedbe, “Ennek is egyszer vége lesz és megtalálod eljutnak hozzád azok az érzések és élmények amikre mindig is vágytál”!
Puszi (:
