“Na majd holnaptól máshogy eszem!”

- dehogy eszel máshogy -

Hányszor ígértem meg magamnak, hogy na majd holnaptól nem eszem túl magam, majd holnaptól egészségesebben eszem. Voltak időszakaim amikor tudtam ezt csinálni pár hétig - hónapig aztán jött a falás - teljesen jogosan hiszen minőségi és mennyiségi éhezésbe kevertem magam. Ebben az írásomban viszont egy kicsit későbbre időutazunk az - az a jelenbe, ahol már egy másik szinten vannak nehéz időszakaim, de a lélek - evés kapcsolata van még mindig a fókuszban. Ezen dolgozom és ha te is vagy egy közeli ismerősöd vagy csak érdekel a téma akkor tarts velem. �

2022. december elejét írunk, amikor végigfut az agyamon: “Már eleget szenvedtem ebben a testben, változtatok holnaptól. Igazából erről én döntök és mivel jót szeretnék magamnak - ahogyan minden ember akármennyire is úgy tűnik rosszat tesz magával pl. droggal, alkohollal, mégis a legbelső motivációjuk a pillanatnyi öröm, jó érzés - így most már menni fog”. Egyet tippelhetsz, hogy ment -e. Úgy estig még szépen haladt is a napom, majd este jöttek a falásrohamok. Az elegem van, hogy a testem elhízott, stresszelek a kémia vizsgámon, nem akarok hétfőn dolgozni menni, valaki kicsit szeretgessen már meg érzések és gondolatok pörögtek a kis agyamban. Miközben írom ezeket a sorokat - remélem nem vagyok egyedül azzal, hogy beülök egy naaagy kávézóba és szét idegesít ha valaki mellettem ül és beszél “Én most írni akarok nyugiban!” de mit is várok?! �. Na de visszatérve… Tehát az evést választottam a frusztrációm enyhítésére, mert ilyenkor kell valami ami valami jó érzést ad, töltekezhetek belőle lelkileg, segít túlélni, sőt jól teljesíteni az életben. A 4 évvel ezelőtti Dorinához képest már nem büntetem magam egy falásroham után, miért ettem meg, miért nem bírtam ki? Most már inkább a fizikai fájdalmak és kellemetlen érzések esnek rosszul, de elkönyvelem, hogy ez most kellett és ahogy szépen dolgozom a lelkivilágomon, azzal szépen csökkennek majd az ilyen alkalmak.

Mert, hogy! Ahogyan visszagondoltam a legelső gondolatmenetemre miszerint: “Na majd holnaptól máshogy eszem!” majd végig gondoltam, hogy jutottam el a falásrohamig, a következőre jöttem rá. Nem várhatom el magamtól, hogy azzal a frusztráció, stressz érzéssel ami kering bennem hirtelen jól (l)egyek. A testem nem külön választható a lelkemtől. A testem fizikai megjelenése nagy százalékban a lelkemben zajló folyamatok kivetülése. Ez most nem erről szól, hogy kibírom e, hogy brokkolit vacsorázzak lazaccal és rizzsel csoki helyett. Arra a pontra, hogy szeressem a tápláló ételeket már eljutottam évekkel ezelőtt. Ez most azon múlik, hogy mennyi mindent cipelek a lelki batyumban és hogy most az evéssel segítem magam. Illetve azon is, hogy mennyire adok teret magamnak, a vágyaimnak. Mennyi húzok határt, mennyire figyelek oda magamra.
De ezek már egy másik topic. 

Sok-sok töltekezést! :)