Az étel a drogom

- de mi adhat még jó érzést az ételen kívül?! -

“Mondd ki, ha vágyakozol valamire” - így szólt a mai szerencsesütis üzenetem. Igazából ez az üzenet csak hab volt a tortán, mert egy pár napja már viszek egy ehhez fűződő gondolatmenetet, aminek a lényege: “Miért az étel a legfőbb örömforrásom - jó érzés generátorom - töltődési pontom?” “Mi lenne ha kiegészíteném az eszköztáram, kiterjeszteném több érzékszervemre a jó érzések begyűjtését?” Persze az is kérdés lehet, hogy miért van szükségünk a jó érzések extra hajkurászására, miért vágyunk arra, hogy állandóan stimulálva legyenek a különböző érzékszerveink, agyunk és mi egymás… De most elsőkörben nem a saláta szívétől indulunk ki, tehát a mély okokból hanem egy pár saláta levéllel kintebbről. Megnézzük, egyáltalán miért hajkurásszuk ennyire a jó érzéseket és mik adhatnak még ilyet az ételen kívül

“Miért az étel a legfőbb örömforrásom - jó érzés generátorom - töltődési pontom?” - ezt ki szeretném most fejteni egy kicsit, hogy honnan jön ez az egész gondolatmenet. Régóta tudom, hogy a túlevéseim nagy része érzelmi evés. Beleviszem az evésbe az összes dühöm, aggódásom, idegeskedésem, frusztrációm, elégedetlenségem. Sokszor az étel az eszközöm arra, hogy túléljek. Amikor valami ellen minden porcikám tiltakozik de még csak csinálom. Ez valahogy így alakult ki. Aztán azon is elgondolkoztam, hogy egyrészről a kiváltó okokat érdemes megkeresnem és változtatni rajtuk. Figyelnem a VÁGYAIMRA, igényeimre, ÖNMAGAMRA. Együttműködni azzal a rendszerrel amim van, ehhez igazítanom az életem és nem fordítva! Határt húznom ott ahol kell, ha teljesen ellentétes működést várnak el tőlem, mint ahogyan én működöm akkor munkát, társaságot, környezetet váltani és nem megerőszakolni magam, hogy olyan legyek amilyen nem vagyok. Ezek megváltoztatásával már lényegesen tudnak csökkeni a falásrohamok száma de persze ezeken általában nem egyik napról a másikra változtatunk, amivel semmi baj nincs. Viszont valami ideiglenes megoldás kell addig, amíg a kiváltó okok jelen vannak, hogy mégse teljenek szenvedéssel a napjaink nagy része.

“Mi lenne ha kiegészíteném az eszköztáram, kiterjeszteném több érzékszervemre a jó érzések begyűjtését?” - ezzel szeretném most tovább vinni az előző bekezdés gondolatmenetét. Ez a bekezdés egy kozmetikai arctisztítással kezdődött. Egy 2 órás kezelésről van szó, ahol különféle krémek, radírok kerülnek fel az arcomra - arcgőzölés, arcmasszírozás, hangulatfények, meditációs zene -Annyira kikapcsolt, olyan finom illatúak voltak azok az arckrémek, az egyik kifejezetten tetszett, vaníliás volt és sűrű, a krémtúróhoz tudnám hasonlítani. Ez lehet valakinek viccesen hangzik, de valószínűleg te is pont így gondolkozol és most arra gondolsz “Igeen! Végre valaki, akkor mégsem őrültem meg.” Szóval lehet elkezdtem összemosni az ételeket, teljesen más célt szolgáló eszközökkel de legalább meglátom végre a jót másban is. Szóval képzeld el ez a vaníliás krém belekerült az én arckrémembe is, mert hogy a kozmetikusom mindenkinek maga kever személyre szabott krémet nappalra és estére. Hát én annyira örültem, hogy 5 percig szagolgattam reggel és miközben kentem az arcomra jó érzéseket generált bennem. - Egy új jó érzés generátor, ami nem az étel! - A következő ehhez hasonló élményem ma volt egy dm-ben. Igen, egy átlagosnak tűnő dm látogatás is eredményezhet mély - világmegváltó gondolatokat és megoldásokat az evészavarra. Olyan vaníliás (úgy látszik ez most egy kattanásos illatom) mandulás gyertyát találtam, hogy mondom ez jó lesz csoki helyett, olyan finom illata van, majd meggyújtom és elképzelem, hogy ezt most én így “ízlelgetem”. Persze végül a csoki mellett döntöttem, pedig ott volt a kép előttem, hogy egymás mellett van a csoki és a gyertya és a gyertyát választom - de majd legközelebb. Ezt neked is üzenem útravalónak, hogy nem holnaptól kell meggyógyulni. De ha elkezdesz tudatosan foglalkozni magaddal, a falásrohamaiddal, evészavaroddal szépen lassan fejlődni fogsz és csak azt veszed észre, hogy jézus, már nem azért eszem, mert dühös vagyok, hanem csak a létszükségletem elégítem épp ki, éhes voltam, ennyi.

Ahogyan írtam ezeket a sorokat eszembe jutott, hogy még mennyi töltődési, jó érzést generáló dolog van és ezeket nem is említettem, mint például a barátnős kávézós beszélgetések, kirándulás, tánc stb. De igazából ez egy gondolatindító, gondolat kiegészítő írásnak készült illetve főként az érzékszervekre fókuszálva, hasonlóan az evésnél - finom ízek addikciójával.

Hamarosan még találkozunk. �

- Budapest, 2022.12.08. -